Vannak színészek, akiktől egyszerűen nem várunk el sokat - tudjuk, hogy nem fognak Oscart-érő teljes testi-lelki átalakuláson átesni, nem tanulnak meg egy szerep kedvéért valamilyen hangszeren játszani, vagy mondjuk lovagolni; de még csak nem is várjuk el tőlük hogy JÓL játszanak. Sőt, igazából semmiféle elvárásunk nincs konkrétan tőlük - csak a filmjeiktől reméljük, hogy fogyaszthatóak, esetenként szórakoztatóak legyenek. De néhány hollywoodi arccal kapcsolatban talán még ettől is lejjebb tettük már a lécet.

Aztán van a másik eset, ami legalább olyan gyakran fordul elő, mint egy borzalmas Adam Sandler-film, szóval évente minimum egyszer: egy régóta pályán lévő, ismert színész, akit soha nem tartottunk számon a legjobbak között, egyszer csak tényleg odateszi magát, és egy olyan filmmel érkezik, ami nem csak fogyasztható, hanem kimondottan jó, őt magát pedig azonnal Oscar-esélyesként kezdik el kezelni. Nem kell persze feltétlen rossz színésznek lennie az illetőnek, elég, ha olyan szerepekről ismerjük, aminek nem szoktak díjakat osztogatni - így érkezett Bill Murray az Elveszett jelentéssel 2003-ban, hogy aztán az Oscart Sean Penn vigye el előle a Titokzatos folyóért. Az a Sean Penn aki 5 évvel később megint nyert egy szobrot a Milk-ért, ezúttal azt a Mickey Rourke-ot legyőzve, aki nagy meglepetésként élete, és az évtized alakítását nyújtotta A pankrátor-ban.

Az amerikai Vox szedte össze Hollywood legrosszabb színészeit és színésznőit nemrég - szigorúan filmjeik alapján. A filmeknél azok Metacritic-értékelését vették számba - ez a Rottentomatoes-hoz hasonlóan szedi össze a legnagyobb lapok és kritikusok értékelését, aztán egy százas skálán számít ki egy pontszámot. Hogy ne huszadrangú, statiszta-szereplőkből és külvárosi mozik egykori vitézeiről szóljon a lista, volt még pár kitétel, a Tovább után olvashatod is.

• a színésznek/színésznőnek legalább 10 filmben kellett már szerepelnie
• ezeknek legalább egyike el kellett hogy érje a 30 milliós box office-bevételt, az inflációt is számítva (ez azért elég sovány sikerküszöb)
• az utóbbi 5 évben szerepelniük kellett egy filmben

Az oldal kikalkulálta a mai Hollywood legjobb és legrosszabb kritikai fogadtatású színésznőit és színésznőit, a linkre kattintva végigböngészhetitek mindezt.

Jelen poszt a vaktyúk is talál szemet-elvet követve a legrosszabbnak tartott színészekkel és színésznőkkel foglalkozik - mindegyiktől összeszedtem legalább egy filmet, ami esetenként egészen remek, lehetőleg jó, de legalábbis fogyasztható vagy szórakoztató.

Színészek

1. Rob Schneider

Kevés olyan színész szerepel a listán, aki pozitív fogadtatású filmmel egyáltalán nem rendelkezik - Schneider ilyen. Mi, magyarok mégis rajongunk érte valamiért. Karrierje egybeforrt a listán szintén előkelő helyen szereplő Adam Sandlerrel, de ezen a ponton igyekszem csak rá koncentrálni; így viszont egyből kiesik a Metacritic-en legjobb pontozású filmje, a borzalmas Ne szórakozz Zohannal, illetve az egyébként teljesen korrekt Az 50 első randi. A Rotten Tomatoes-on a legjobb fogadtatású filmje a Stallone-féle A pusztító. Lentebb egy rövid videó a szerepről - hát, ha egy színészi karriernek ez a fénypontja, talán érdemes elgondolkodni a folytatásról.
Szerencsére ha sutba vágjuk a szőrösszívű kritikai attitűdöt, találhatunk egészen szórakoztató Rob Schneider filmeket is. A legendás magyar címadási gyakorlatban Tök-sorozatként ismert széria például ilyen: a Tök alsó és a Tök állat is bebizonyítja, Schneider tud vicces is lenni, és akár egy egész filmet elvisz a hátán. A sorozatból a saját guilty pleasure-darabom a Tökös csaj, amit egyből ki is nevezek szigorúan szubjektíven Schneider legjobb filmjének. Ebben a filmben nagyjából minden középkategóriás vígjáték sztorisablonja megtalálható a középiskolai kasztoktól kezdve a testcserén át az "Úristen, milyen ruha van rajta?!"-viccekig, az egész mégis annyira bájos és ártatlan, hogy nem lehet nem szeretni. Persze ebben vaskosan benne van az azóta Oscar-jelöltté avanzsáló Rachel McAdams és a mindig imádnivaló Anna Faris is.

2. Adam Sandler

A poszt címét olvasva talán ő ugrott be elsőre mindenkinek - Sandler napjaink színészi köpőcsészéje, aki úgy tűnik, mindenféle kontroll nélkül ontja magából a rosszabbnál rosszabb filmeket, ráadásul senki nem szól neki, hogy igazából már baromi nem vicces - de van egy réteg, ami még mindig masszívan szállítja neki a 30-40 milliós bevételeket az amerikai mozikban, így, bár a The Ridicuolus 6 minden téren iszonyatot bukott, egy darabig még nem várhatjuk, hogy Sandler észbe kap.
Azt viszont ne felejtsük el, hogy egy baromi tehetséges komikusként kezdte pályáját, és nem véletlen jutott el oda, ahova - oké, a trón kétes, de valamit le kellett tennie az asztalra, hogy a rossz vígjátékok teljhatalmú urává váljon. A 90-es években csak úgy sorjáztak a nem nagy volumenű, de remek vígjátékai: Pancserock; A dilidiák; Happy, a flúgos golfos;  Golyóálló; Apafej, és két talán legjobbja a korszakból, A vizesnyolcas és a Nászok ásza. Aztán a Sátánkával valami félre ment, és a színvonal, néhány pozitív kilengéssel, elkezdett csökkenni. A Frank Capra-klasszikust remakelő Kismenő és a Ki nevel a végén? már inkább közepesek, mint jók, de még bőven fogyaszthatóak, ahogy Az 50 első randi is. A Csontdaráló már annyira se akar eredeti lenni, mint a korábbi Sandler-vígjátékok, de még mindig működő film, sőt, bizonyos körökben kvázi kultstátuszt élvez. 2002-ben a Kótyagos szerelemmel tett egy kitérőt az elismert direktorok, és a komolyabb filmek felé - nekem soha nem volt a kedvencem, de máig ez Sandler legjobbnak tartott filmje. Némiképp ezt a vonalat visz tovább a Spangolban, majd mindezt a kissé komolykodós mélabússágot a Távkapcsban ötvözi a teljesen elszállt, idióta poénokkal. Szerintem ez a koktél működik, a Távkapcs 2006 egyik legjobb vígjátéka volt.
Bármilyen meglepő, egyszer még Sandlerrel is megtörtént a bevezetőben vázolt eset, vagyis hogy Oscart kiáltottak vele kapcsolatban - ez volt az Üres város, melyben Sandler a tragikus sorsú, zavarodott főszereplőként a 9/11 utáni New Yorkban próbál boldogulni, miután a terrortámadásban elvesztette családját. A filmnek nagyobb a füstje mint a lángja, de Sandler valóban jól hozza a figurát, ez talán színészileg a legérettebb szerepe. Az ez után következő, Férj és férj, meg Ne szórakozz Zohannal-típusú filmek között dobott még egy nagyot: Judd Apatow, a kortárs vígjátékok koronázatlan királya rendezett egy keserédes, önéletrajzi elemekkel átitatott, önreflexív komédiát, amiben Sandler tökéletesen játszik egy szerepet - saját magát. Legalábbis azt hisszük, vagy úgy sejtjük. Kicsit hosszú, kissé megerőltető, de a Ki nevet a végén nem csak Apatow, de Sandler egyik legfontosabb filmje is.

3. Aston Kutcher

Kutchernek Schneiderhez hasonlóan nincs pozitív fogadtatású filmje. A Metacritic-en a The Man Who Saved the World című dokudrámája áll a legjobban - ha valaki látta, írja meg milyen, az ottani pontszáma szerint eléggé közepes. Csak úgy mint a Bobby című Emilio Estevez-film JFK gyilkosságáról. Főbb szerepei közül itt a Hullámtörők és a Csak szexre kellesz áll, és a Rotten Tomatoes-on is ugyanez a helyzet.
Kutcher is megpróbálta áttörni a vígjátéki színészek komolyanvehetőségi falát, a Jobs viszont nem csak hogy rossz kritikákat kapott, de Fassbender a Danny Boyle-féle Steve Jobs-ban ellopta előle a showt. Pedig van ám Kutchernek jó filmje a vígjátékok és a komolyabb filmek között is. Előbbire a legjobb példa a Szakítópróba, amiben a tragikus sorsú Brittany Murphy-vel alakítanak civakodó párt. Ez nagyjából olyan, mint az összes hasonszőrű film, vagy mint a fentebb említett Tökös csaj - egyszeri, instant szórakozás, amit ennek ellenére már legalább ötször láttam. És ha már bűnös élvezetek: a Hé haver, hol a kocsimnál viccesebb baromság nem sok létezik.
A kritikusok utolják, de a Pillangó-hatás is az a fajta film, ami ha a populár-misztikus filozófiájával megérint valakit, az képes elkötelezett rajongójává válni. Most így hirtelen a Mr. Nobody jut eszembe, mint hasonló vállalkozás, amit vagy szeretnek, vagy gyűlölnek. Én a Pillangó-hatásért odáig vagyok, kellően drámai és megkapó, és nem akarok hazudni, de talán még el is gondolkodtatott.

4. Kevin James

Schneiderrel és Sandlerrel összekötve és jó messzire eldobva sok filmrajongó álmát teljesítenénk - na ők azok akik sikoltottak a Nagyfiúk ámokfutásától. Jamest 2006-ban A férjek gyöngye című sorozatért még Emmy-re jelölték. Ezután kezdődött el a lejtmenet, talán a Férj és férjjel. Az ő signature-filmje mégsem ez, hanem a Pláza ásza, ami szerintem még pont az a fajta film, ami az "ezt is láttuk"-vállvonáson kívül nagyobb haragot vagy indulatot nem vált ki az emberből. James akkor borzalmas, ha a Sandler utóbbi évtizedekben tapasztalható gátlástalan szemétjeihez hasonlókban szerepel - és akkor jó, ha a visszafogottabb komédiákban ő maga is konszolidáltabb szerepet alakít. Ilyen volt Ron Howard A dilemmája, amit a legtöbben a seszínű vígjátékok egyik eklatáns példájának tartanak, én viszont kimondottan élveztem. És ilyen James eddigi legjobbja,  A randiguru is - ebben nem ő, hanem Will Smith viszi a prímet, de mellékszerepében James is kellően vicces.

5. Taylor Lautner

Az Alkonyat-franchise egyik hozományaként Lautner még annyi sikert, bukást, rajongót vagy utálót sem tudott felhalmozni mint vetélytársa, Robert Pattinson, így azt hiszem a Team Edward-Team Jacob harc a sztori vagy a filmek ismerete nélkül is rég eldőlt. Lautnernek 50-50%-ban vannak rossz és kevert fogadtatású filmjei. Igazából annyira súlytalan és karizma nélküli figura, hogy az ismertségét meghozó Alkonyat-filmeken kívül nekem csak az rémlett, hogy láttam az igen rossz Valentin-napban. Kis kutakodás után is arra a megállapításra kell jutnom: másban nem is volt érdemes látni őt. Két filmet is megpróbáltak vele eladni - az egyik a 2011-es Elhurcolva, a másik a tavalyelőtti Parkour életre-halálra. Egyik sem váltotta meg sem a világot, sem Lautner karrierjét.

Ha kíváncsiak vagyunk napjaink legrosszabb színészeire, de időszűkében szenvedünk, elég megnéznünk a már idézett The Ridicuolus 6-et, ebben ott van Schneider, Sandler és Lautner is.

A fentiek szellemében legjobb filmjének mi mást hozhatnék ki, mint az Alkonyatot - szigorúan az első epizódot. Ez az a rész, ahol még minden működik: nem akar túlságosan mély, sejtelmes vagy misztikus lenni a film, a szereplők ha nem is egyediek, de érdekesek, és van egy megkapó hangulata is. Én szerettem, és legalább ekkorát csalódtam a folytatásban. Aztán abba is hagytam a sorozatot - pedig Metacritic-en a legjobban az Eclipse című epizód áll. Bizonyára kár érte.

Színésznők

1. Jennifer Love Hewitt

Sokat elmond Hollywood férfidominanciájáról, hogy az igazán nagy Oscar-verseny a férfiszínész kategóriákban zajlik, ők teszik zsebre a legnagyobb gázsit, az ő nevűk virít legnagyobb méretben a plakátokon. Na de legalább ilyen beszédes, hogy ha igazán borzalmas színésznőket keresünk, alig-alig ugrik be egypár név - míg a férfiaknál a fenti 5 mellett még legalább kétszer ennyit kapásból fel tudnánk sorolni.
Jennifer Love Hewitt például, aki az adatok szerint a legrosszabb értékelésű filmekben játszik, még mindig egy tüneményes, aranyos nőnek tűnik, akiről nem igazán lehet rosszat mondani. A kritikusok mégis megtették: pozitív fogadtatású filmben egyáltalán nem szerepelt, negatív értékelésűben annál inkább. 70% a rossz filmjeinek az aránya (Schneidernél, a férfiak listavezetőjénél 69%), tehát ha nem osztanánk ketté a mezőnyt nevek szerint, akkor is ő állna az élen. Hogy mi kellett az ilyen borzalmas szerepléshez?
Hát, például olyan filmek mint a Garfield vagy A szmokinger. De még inkább súlytalan színészi jelenlét és az, hogy Love Hewitt éppen csak teljesíti a Vox által a listába kerüléshez előírt kívánalmakat. A Metacritic adatbázisa csak 10 filmjét értékeli, ami épp csak az előírt minimum; utolsó pontozott filmje pedig a 2013-as Jewtopia, amivel belefér abba a kritériumba is, hogy az elmúlt 5 évben legalább egy filmben szerepelnie kellett.
Bár nem egy túlzottan foglalkoztatott színésznő, 10-nél azért több filmben szerepelt - ezek többsége viszont olyannyira feledhető, hogy a többség nem is igen látta őket. Sorozatokban is feltűnik viszont, 2010-ben az Ügyféllista című TV filmért pedig Golden Globe-ra jelölték.
Jennifer Love Hewitt-ot jó eséllyel mégsem kell bemutatni az embereknek - ez pedig tévés munkái mellett két, 90-es évekbeli filmje miatt van így, ami megalapozta azt a hírnevet, amit azóta se nagyon építgetett. Az egyik ilyen film a megkérdőjelezhető minőségű, de megkérdőjelezhetetlenül szórakoztató tinislasher, a Tudom mit tettél tavaly nyáron. A másik pedig a színésznő legjobbja, a '98-as Buli az élet, ami a szüzességelvesztős tinifilmek 90-es évekbeli reneszánszának egyik alapdarabja. az Amerikai pitével, a Cool túrával, vagy mondjuk a Rád vagyok kattanvával együtt.

2. Jessica Alba

Azt hiszem senki nem lepődik meg azon hogy a női listán elsősorban  dekoratív, de kevésbé tehetséges színésznők szerepelnek könnyed filmecskékkel a hátuk mögött. Jessica Alba Hollywood egyik leggyönyörűbb színésznője a tinikorból kinőve is, ráadásul tehetségtelennek vagy ripacsnak sem mondanám - maximum ambíciók nélkülinek. Ő tök jól megvan azzal, hogy közepes filmekben lötyög, ha pedig néha beüt egy tényleg jó film, nem megy tovább ezen az úton, inkább marad a biztos középszernél.
Jelölték már Golden Globe-ra egy drámasorozatért (Sötét angyal), játszott már nem túl nagyot szóló blockbusterben (Fantasztikus négyes), egy rakat felejthető vígjátékban (Love Guru, A kabalapasi, Utódomra ütök), és még több felejthető, mindenféle műfajú filmben. Én a 99-es Kéz-őrületben figyeltem fel rá először, úgy rémlik azért, mert letépik róla a ruháját és látható bugyi-melltartóban - vagy valami ilyesmi. Ez a film, ami arról szól, hogy egy srác keze életre kel és az életére tör.
A legemlékezetesebb szerepei tesztoszterontól párálló macsó darabok: az egyik a Machete, a másik pedig természetesen a Sin City - meg vagyok győződve róla, hogy a bőrszerkóban, fekete-fehéren feszítő színésznő képe ugrik be mindenkinek elsőre, ha meghallja Jessica Alba nevét.  Ha pedig egy ilyen zseniális filmmel azonosítanak, az már önmagában sem rossz teljesítmény.

3. Katherine Heigl

A 2000-es évek Meg Ryan-je mintha az utóbbi időben visszavett volna a romantikus flifflaffokból - pedig dehogy is, ugyanúgy jutott minden évre egy semmilyen romkomja, mint eddig, csak épp kevesebb a hírverés körülötte, és filmjeire sem tolonganak már az emberek a mozikba. Mintha eljárt volna felette az idő.
A Heigl-féle romkomokból ha egyet látott az ember, az összeset látta. Nagyjából mind arról szól, hogyan képzeli el egy pasi, miről és hogyan gondolkodik a nő - mindegyik rózsaszín, tökugyanolyan szereplők és ugyanolyan konfliktusok vannak benne, és mindegyiket ugyanúgy elfelejti az ember. Az egyik legjellemzőbb ilyen film a 27 idegen igen - tökéletesen közepes mozi, ami tökéletesen olyan, mint Heigl filmjeinek 90%-a. Értékelése rosszabb ugyan, de A csúf igazság ettől azért egy fokkal jobb film - itt azzal a Gerald Buttlerrel romantikázik, aki egy időben szintén beleragadt ebbe a szerepkörbe. A film annak idején relatíve nagy sikert aratott, mégsem ez Heigl legjobbja.
Hanem az a Felkoppintva, ahol ismét Judd Apatow nevével kell dobálóznom. A film minden szempontból nagy siker lett, a 40 éves szűzzel együtt berúgta az Apatow-istálló szekerét, Katherine Heigl pedig a 93-as, Soderbergh-féle A hegyek ura című film után ismét belekóstolhatott, milyen egy kritikailag sikeres filmben szerepelni. Itt ráadásul ő volt az egyik főszereplő.

4. Denise Richard

Íme három dolog, ami nekem először ugrik be Denise Richardról: ad1 - ő volt Charlie Sheen bizonyára sokat megélt felesége. ad2 - a Vad vágyak észvesztően buja plakátján sokáig elmerengtem gyerekkoromban, de megnézni soha nem volt lehetőségem. Vagy most már kedvem. ad3 - ő az egyik jó csaj, akit Colin hazahoz Amerikából az Igazából szerelem zárójelenetében.

Nem dobták meg túl sokszor főszerepekkel, legjobban étékelt filmje a Téglatesó és egy Edmond című 2005-ös dráma-thriller, amiben B-Girl néven szerepel. A világ nem elég című Bond-film, amiben Bond-lány volt, nem szólt túl nagyot, a kritikusok pedig a már említett Vad vágyak-at, és a Csillagközi inváziót sem ajnározták túlzottan. Denise Richardot ez valószínűleg vajmi kevéssé érdekli - ha nem így lenne, aligha vállalt volna szerepet olyan filmekben, mint a Véres Valentin, vagy a Horrorra akadva 3.
Így hát karrierje legjobb pillanatának kénytelen vagyok a fentebb szintén citált Igazából szerelem című nem egészen 15 másodpercet megjelölni - a film egyébként szintén megosztotta a kritikusokat, ami nagyjából jelzi, mennyire kell az ilyesféle listákat komolyan venni.

5. Alicia Silverstone

Alicia Silverstone legalább annyit ártott a filmszakmának, mint amennyit használt, ez a közepes mérleg viszont elég volt neki az 5. hely megszerzéséhez. Az elkötelezett rajongók valószínűleg soha nem bocsájtják meg neki a Batman és Robint - én még túl kicsi voltam annak idején, hogy mindezt komolyan vegyem, társadalmi elvárásból pedig nem szokásom szúrósan nézni valakire. Ettől ugyanis sokkal nagyobb hatással volt rám a Sharon naplója című animációs sorozat, aminek a főszereplőjét Silverstone szinkronizálta. Úgy rémlik, a Minimax-on ment magyarul, tehát mindebből én semmit sem tudtam - de a mesében Sharon fogszabályzója néha fogadta a telefonhívásokat, meg egyéb hullámokat is, így ez a filmográfiai tétel mindenképpen idekívánkozott.
Az egyik jól értékelt filmje a kettőből egy 2016-os darab - ez a King Cobra, aminek fogadtatása valószínűleg csak azért számít pozitívnak, mert még senki nem látta, de valami rokon/barát kritikus rittyentett róla egy pozitív review-ot. A másik kritikailag sikeres filmje nemcsak meghozta a sikert Silverstone-nak, de máig ezzel azonosítják: ez a Spinédzserek, az okos-tinifilmek egyik alapköve, ami nélkül nem beszélhetnénk például a Bajos csajokról sem. Silverstone brillírozik a szerepben, és a maga különc játékosságával a film is kitűnő.
Mégsem ezt, hanem egy hagyományosabb vígjátékot jelölnék meg a színésznő legjobbjaként. Ez nem más, mint a Csapás a múltból című film Brandon Fraser-rel (ő egyébként alig maradt le a férfi színész top 15-ről). Ebben Fraser a szüleivel együtt egy szuperbunkerbe menekül a hidegháború alatt, mert azt hiszik, kitört az atomháború. 35 évvel később jönnek csak a felszínre - Fraser pedig elindul felfedezni a teljesen megváltozott világot. A film nemcsak irtó hangulatos, de nagyon vicces is, Silverstone pedig legalább olyan karakán, mégis aranyos csaj, mint annak idején a Spinédzserekben. A kettő között persze csak 4 év telt el.

Ha tetszett a cikk, vagy legalább végigolvastad, like-olj Facebookon, ahol még több, még frissebb tartalmat és listákat olvashatsz