Sztárokkal, kisebb meglepetésekkel, a várt klisékkel ment le a 73. Golden Globe gála, amit most 5 pontra bontva vesézek ki.
- Házigazda
Ricky Gervais negyedjére vezette a ceremóniát, 3 év Tina Fey-Amy Poehler hostolás után. Sokan vártunk a visszatérésére, ő pedig ha nem is verte le a lécet, de erősen megzörgette; nem csak csúcsra járatta az eddig is hozott outsider, érdektelen komikus-figurát, de kissé túl is tolta. Nem tudhattuk, és ő sem tudhatta, hogy ez a bizonyos csúcs pont a legutóbbi gála-szereplésekor volt – a „túl cool vagyok ide”-attitűd most még működött, ám egyrészt biztos, hogy legközelebb már nem fog (mert igen, ha van eszük, legközelebb is őt kérik fel), másrészt a show második felében már most se igazán lehetett röhögni a túlpörgetett poénokon. Persze voltak remek viccek idén is: a pedofil papok ügyei utáni nyomozásról szóló Spotlight-ot Roman Polanski kedvenc randifilmjének nevezte; gratulált a műsort adó NBC-nek a 0 jelöléshez; minden alkalommal, ám egyre kevésbé változatosan felhívta a figyelmet rá, mennyit is ér a díjazás (semmit); ismét kapott Mel Gibson, akivel viszont szívesebben menne el inni mint Bill Cosby-val, és kiállt a női egyenjogúság mellett is: ő is pont annyi pénzt kap a házigazda-szerepért, mint Fey és Poehler tavaly. Igaz, ők ketten voltak.
- Prezentálók
A Golden Globe jelölés, díjazás és úgy egyébként minden tekintettben igyekszik minél nagyobb sztárparádét felvonultatni – nagyjából ez az az érték, amit mindig, üzembiztosan hoz. Épp ezért már a díjat átadó, illetve a főbb kategóriák jelöltjeit felkonferáló szerepekben is a legnagyobb sztárok tűnnek fel, ráadásul párban– mivel azonban a show nagy része ebből áll (ember érkezik – konferál/díjat ad – filmklip vagy köszönőbeszéd – repeat), ha nem elég karakteresek vagy viccesek a prezentálók, a gála is hamar unalomba fullad.
Idén a képlet felemásra sikerült – a legtöbben nem is próbálkoztak színesebbé tenni a szürke szerepet, azok közül pedig, akik igen, néhányan mellé is fogtak. A Channing Tatum-Jonah Hill páros iszonyú vicces a vásznon, nézzük csak meg a 21 Jump street filmeket – ezúttal viszont inkább erőlködő, mint valóban nevetséges volt, amikor utóbbi A visszatérő medvéjeként bújt hülye kosztümbe. Ugyanilyen tuti páros a filmeken Mark Wahlberg és Will Ferell, ezúttal viszont legnagyobb találmányuk az évszámos napszemüveg volt. Remekelt viszont Jim Carrey, és vicces volt az Eva Longoria-America Ferrara páros is: előbbi hamar tisztázta, hogy ő nem Eva Mendes, utóbbi pedig nem a Gina Rodriguez; és egyikük sem Rosario Dawson. Remek volt a Ryan Gosling- Brad Ptt duó is. A legemlékezetesebb talán Jamie Foxx volt, aki a nem is jelölt Compton-t hirdette ki a Legjobb zene díjával, majd nyomott egy Steve Harvey-t – laza volt és baromi vicces.
- Díjazottak
A HFPA tagjai ezúttal úgy viselkedtek, mintha valóban újságírók lennének: a legnagyobb sztárokat igyekeztek díjjal a színpadra ráncigálni és néhány komolyan nem vehető meglepetést is okoztak, hogy biztos bekerüljenek a hírekbe. DiCaprio, Brie Larson, a Saul fia vagy épp az Agymanók tipikus sure case-ek, nem lesz meglepő ha az Oscaron is ők nyernek; tehát pár bárdolatlan ismét elsütheti az ’Oscar előszobája’ kifejezést.
A visszatérő elhozta az egyik Legjobb film-díjat és a rendezői elismerést is a főszereplői szobor mellé – tavaly a Sráckor verte a Birdman-t a gálán, így egyrészt törleszthettek, másrészt pedig ez még pont a tágan értelmezett racionalitásba beleeső meglepetés-győzelem, amibe minden ott van, amire a GG-nak szüksége van: jól forog a film, a rendező és a főszereplők neve is Hollywoodban, de díjazások terén eddig a másodvonalban bujdostak – most ha minden jól megy, a néhány szobor kicsit belöki az Oscar előtti marketingszekeret.
A Mentőexpedíció díjazása is valami hasonló, de még inkább a star-power szólt Damon és a film díjazása mellett. Ridley Scott filmje óriási siker, nagyrészt ennek köszönheti, hogy egyáltalán díjközelben van, és hát ki hálálhatná ezt meg neki jobban, mint maga a Golden Globe. A Spotlight, a The Big Short, vagyis az Oscar fődíjainak legnagyobb esélyű indulói díj nélkül maradtak, ahogy a Mad Max is be nem érő fekete lóként vonul most vissza egy időre. Ott van a tűzközelben a Carol is minden egyéb fórumon, most viszont előbbiekhez hasonlóan díjat sem kapott. Valószínűleg túl komoly volt a GG-nak, és inkább színésznők mint sztárok játszanak benne – ráadásul valószínűleg az Oscaron is hasonló lesz a helyzet.
- Köszönőbeszédek
Az egyik legnehezebb szónoki műfaj ezúttal sem hozott maradandó pillanatot, bár az is igaz, hogy ebben is inkább az Oscar az erős, a még szigorúbb időkorlát és showműsor ellenére is. Valóban megköszönni azoknak, akiknek kell, időkereten belül maradni, és esetleg még viccesnek és meghatónak is lenni valóban komoly feladat, keveseknek sikerült. Sylvester Stallone nem cicomázta túl, de állótapssal fogadták, ő pedig igazi úriemberként köszönte meg a díjat – elképesztő színpadi jelenléte van, ő volt az egyik legemlékezetesebb. Főleg, hogy elfelejtette megemlíteni a Creed rendezőjét, valamint Michael B. Jordan-t és Tessa Thompson-t, így még mielőtt levonult volna a színpadról, gyorsan visszaszaladt a mikrofonhoz - az amerikai nézők ezt már nem láthatták a reklámszünet miatt.
Ridley Scott magasról leszarta az időkeretet, felolvasta azt a pár tételt ami a papírján szerepel, és elküldte a francba, akik megpróbálták lekeverni – egyrészt sajnálhatjuk, mert például emiatt nem tudott már Ricky Gervais elköszönni, másrészt ha valaki,hát Scott lehet kicsit arrogáns.
Kate Winslet eddig minden filmjében jobban játszott, mint most a színpadon – díjazása valóban meglepő, viszont egy hozzá hasonló díj-veterán pontosan tudja, hogyan kell kezelni a GG-díjat, mégis kicsit túljátszotta. Brie Larson aranyos volt és összeszedett, Nemes László pedig szintén hasonló: bár kicsit izgult, de jól előadta rövid, összetett köszönőbeszédét, melybe az öröm mellett filmje jelentését és jelentőségét is beleszőtte.
Tarantino viszont nem bírt magával, átvette Morricone díját, és ha már ott volt, kicsit unszimpatikusan ellopta a show-t; bár szinte végig a Maestro-ról beszélt, sikerült ezt úgy előadnia, hogy mindenki tudja: ez bizony akkor is róla, Tarantinóról szól.
- Emlékezetes pillanatok
Mármint a fentieken kívül. Nem volt sok, volt viszont egy, ami számunkra mindennél többet ér: a Saul fia győzelme. Először nyert Magyarország Golden Globe-ot, ennek pedig nemcsak mi, de Helen Mirren is örült. Fentebb már írtam Nemes köszönőbeszédéről – nincs más hátra, irány az Oscar!
Az életműdíjat Denzel Washington kapta – Tom Hanks remekül prezentálta, Washington pedig mondott egy remek, ám kevésbé emlékezetes beszédet; az ilyeneknek viszont nem is az a dolguk, hogy emlékezetesen legyenek.
Díjat nem nyert, de az este legjobb gegjét mégis Aziz Ansari követte el: a zseniális Master of None mégjobb főszereplője a vígjátéki Legjobb színész-kategória egyik jelöltje volt – melynek egyik biztos befutójának Jeffrey Tambort tartották. Kicsit lentebb a kép, hogyan várta Aziz, hogy győztest hirdessenek
