Arra, hogy milyen rettenetesen gyorsan telik az idő, az egyik legjobb bizonyíték (mármint, tudjátok, a tükörbe nézésen kívül), ha megnézzük, mely filmek töltik be idén az 5-10-15 vagy épp 20 éves évfordulójukat. "Úristen, mintha tegnap néztük volna a moziban/nevettünk volna rajta/ láttuk volna baráttal-barátnővel!" - pont ilyen érzetet keltenek a listán szereplő filmek, amik egyébként ilyen vagy olyan szempontból mind remek szórakozást nyújtanak, úgyhogy a kerek évforduló tiszteletére épp itt az idő, hogy újra elővegyük őket.

Ha további, elfeledett vígjátékokra lennétek kíváncsiak az elmúlt 15 évből, ebben a cikkben ilyeneket szedtem össze.
Minden idők legjobb filmes vicceiből itt válogattam; a magyarok kedvenc poénjait pedig ide kattintva nézhetitek meg.

A Hollywood Reporter nagyszabású felmérést végzett, amiből egy hasonló nagyszabású cikket kerekített. 1600 hollywoodi arcot kérdeztek meg, rendezőket, színészeket, producereket, ügynököket, és még írókat is. Mármint "rendes" regényírókat, mint például Salman Rushide, aki egy King Kong idézetet választott - hogy ő véletlen járt-e pont Hollywoodban, vagy immár ő is a rendszer része-e, az rejtély.

Az első tíz helyezettet vettem át a cikkből - ezekből jól látszik, hogy Hollywood még mindig odáig van egyrészt magától, másrészt a saját aranykorától. A Casablanca meg tényleg halhatatlan és felejthetetlen. Szóval főleg klasszikusok nem is mindig leghíresebb idézetei nyertek, de hát ez egy ilyen lista.

Elég nap telt már el a 88. Oscar-gála óta; a nyertesek neveit már kívülről fújjuk, ha eddig nem tettük, és végre nyíltan kimondhatjuk: a Saul fia az esélyeknek megfelelően Oscart nyert Magyarországnak. Történt viszont még pár érdekes vagy furcsa dolog a magyar idő szerint hétfő hajnalban lezajlott díjátadón, ezeken futok át gyorsan ebben a cikkben.

A 88. Oscar gálával véget ért a díjszezon, és immár hivatalosan is lezárhatjuk a 2015-ös évet. Akadtak papírforma-eredmények, kellemes és kellemetlen meglepetések is - mármint annak, aki követte az eddigi díj-derbit, látta  a jelöltekkel, és tisztában volt az esélyekkel.

Rengeteg, átlagos mozibajárónak viszont semmit nem jelent, hogy mondjuk a Spotlight nyerte meg a Legjobb filmet (Hurrá!), vagy hogy Stallone kikapott Mark Rylance-től a férfi mellékszereplők között (Sajnos). Igaz, A nagy dobás, vagy mondjuk A visszatérő is eléggé közönségbarát filmek -  mármint nem belterjes hardcore drámák emészthetetlen tartalommal, ráadásul mi is mindkettőt láthattuk a plázákban is.

Az idei Oscar különösen kegyes volt a nézőbarát filmekkel - a Mad Max színtiszta akcóorgiaként fél tucat díjat vitt haza, de a minőségibb popcorn Mentőexpedíció is jelölve volt például a főkategóriában is. Mégis, vannak bizonyos zsánerek, amiket az Oscar legtöbbször nem vesz figyelembe; bizonyos típusú filmek, amik mellett ha nem áll egy Ridley Scott vagy egy George Miller, nem tudnak Oscar-közelbe kerülni. Most viszont övék a főszerep ezen az alternatív Oscar-díjátadón.

Magyar időn szerint február 29-én hajnalban 88. alkalommal adják át filmes világ csúcselismerését, az Oscart. Persze a mi értelme mindennek-féle, önmaguk farkát kergető viták idén el előkerültek, de sokkal nagyobb botrányok is kerekedtek az Academy Awards körül. A Straight Outta Compton, Idris Elba, Michael B. Jordan vagy épp Will Smith mellőzésével, és egy szinte csak fehérekből álló jelöltlistával kitört az #oscarsowhite-botrány - nem az első az Akadémia történetében, és a baljós előjelek azt mutatják, a történelem csak újra és újra megismétli önmagát, de azért Oscarék próbálva menteni a menthetőt, változást ígértek az egész szavazósdit megreformálásával.

Ami a jelölteket és esélyeseket illeti, sokszor sok helyen leírták már: hektikus díjszezonon vagyunk túl, ahol csak a színészeket illetően lehet nagy bizonyossággal jósolni - meg is tettem, ebben a cikkben.
A legjobb film-kategória, meg ami kéz a kézben jár azzal (rendezés, vágás, forgatókönyv) elég bizonytalan terep. Mégis megpróbálok valamiféle jóslatba bocsátkozni, na meg kifejteni, ki az akinek valójában nyerni kellene.

Hétfőre virradó hajnalban kiosztják a 2016-os Oscar-szobrokat, immár 88. alkalommal. Az idei gála sok szempontból tökéletesen példázza az Oscar eddigi történelmét - egy rakás fehér ember vár a díjra; Roger Deakins operatőr 12. alkalommal izgulhat, ha még nem szokott le erről, eddig ugyanis nem sikerült nyernie; a Pixar biztos animációs-esélyes mellett hetedjére jelölt a forgatókönyveknél is; a külföldi filmeknél ezúttal Magyarország pipálja ki a tragikus, elszámolásra és elgondolkodásra késztető film rubrikáját.

Ugyanakkor csomó dolog még egyáltalán nem eldöntött. Az elmúlt két évben felüdülésként hatott, hogy nem úgy vágtunk neki a díjátadónak, hogy a fontosabb kategóriáknál tökéletesen biztosak lehettünk a díjazottakban - egy biztos befutó helyett kettő éllovasra szürkült a verseny. Az már más kérdés, hogy az izgalommal teljes bizakodást majdnem minden alkalommal leforrázta a végső nyertes (Gravitáció helyett 12 év rabszolgaság, Sráckor helyett Birdman, Keaton helyett Redmayne, Linklater helyett Inárritu).

Idén az elmúlt évekhez képest is nagyon kiélezett a verseny, a filmek terén például abszolút körbeverés volt a szakmai szervezeteknél. A színészeknél kicsit egyértelműbb az állás, de meglepetés így sem elképzelhetetlen. Lássuk a kategóriákat, a valószínűsíthető nyerteseket, na meg hogy szerintem kinek kellene nyernie.

Baromira szeretjük a vígjátékokat. Mármint mindenki. Amerikában a Deadpool februári bevétel-rekordot állított fel, mert mert vicces és pofátlan lenni; Adam Sandler még mindig pályán van, és Ice Cube is felhagyott a rapeléssel, mert rájött, a nevettetés nagyobb biznisz.

De mi, magyarok sem panaszkodhatunk - a Filmalap felállásával mintha változna a helyzet, de még mindig főleg a magyar vígjátékok viszik be az embereket a moziba; néhány éve pedig konkrétan két típusú magyar film készült: bugyuta vígjáték és köldöknézős artmozi. Ezen a blogon is a vígjátékkal kapcsolatos cikkek mennek a legjobban; De Niro-t félpucéran lassan jobban ismerünk nálunk, mint olasz gengszterként vagy egy taxi volánja mögött.

Itt szedtem össze egy kisebb válogatást az amerikaiak által megszavazott legviccesebb filmes jelenetekből - persze Ace Venturán nálunk is mindenki röhög, és az Airplane! is értő közönségre talál, de nem nehéz észrevenni, hogy vannak különbségek az amerikai és a magyar vígjátékízlés között. Ezért most a teljesség igénye nélkül azokat a filmeket, filmes poénokat próbáltam összeszedni, amin mi, magyarok nevetünk a legjobban. Filmek, amik kimaradtak a legutóbbi toplistából, de mi nem felejtjük el őket; viccek, amiken lehet hogy csak mi nevetünk, karakterek, akiket mindenki másnál jobban kedvelünk - akár magyarok, akár külföldiek.

Finisébe érkezett az Oscarral lezáruló díjszezon, díjaztak a forgatókönyvírók és a Brit Filmakadémia tagjai.

Míg előbbi papírforma-nyerteseivel nem döntötte el a versenyt, csak tovább fókuszált a legnagyobb esélyesekre (Spotlight, The Big Short), utóbbi alaposan felkavarta az állóvizet. A BAFTA ugyanis Oscar-hoz hasonló metódussal szavaz, ráadásul jócskán van átfedés a két szervezet tagjai között is. Az angolok pedig A visszatérőt díjazták a főbb kategóriában, bizonyítva, hogy nem kétszereplős a verseny.

A BAFTA-ról szóló külföldi beszámolókat ITT olvashatjátok, a WGA-ról és egyéb szakmai szervezetekről való eszmefuttatáshoz pedig EZT az oldalt ajánlom.

Valentin-napra nem feltétlenül remekbe szabott filmekre, mesterművekre vágyik az ember - eleve sokan utálják a kommerciális ünnepek csimborasszóját, de akik nem, és barátjukkal/barátnőjükkel a moziba vagy a képernyők elé vetődnek február 14-én, általában beérik azzal, ha feltűnik néhány szívecske, elcsattan egy csók, vagy valamilyen erotikus jelenetben szépen egymásra talál a két főszereplő; na meg az sem árt ha mindezeken, vagy mindezek mellett nevetni is lehet. Ezt bizonyítja az idei Valentin napi box office induló, a Hogyan legyünk szinglik is, de hasonszőrű versenyző volt A szürke 50 árnyalata, az 50 első randi, a Valentin-nap, vagy épp A randiguru, amik mind ott vannak a február hónap legjobb nyitóhétvégéit produkáló mozik között. Aztán érkezett a Deadpool és mindent megdöntött, középső ujját felmutatva ezeknek a filmeknek...

A kritikusok viszont továbbra is szőrösszívű firkászok, akiknek még az is lehet, hogy szívük sincs; kivéve ha a régmúltba kell visszatekinteni és klasszikusokat szemlézni - gondolhatnánk az alábbi listára tekintve, amin a legjobb kritikusi értékeléssel és átlaggal rendelkező romantikus filmek sorakoznak. A mérce a Rottentomatoes nevű, egyik legnagyobb és legismertebb, kritikákat összegző és nagy kedvvel listázgató oldal volt. Az egyes filmekről megjelent kritikák alapján átlagoló, aztán ezekkel az átlagokkal tovább zsonglőrködő algebrázás után állt össze a lista, ami tökéletes útmutató lehet egy Valentin-napi filmes estéhez ha azt magad töltöd el, vagy ha a párod klasszikus Hollywood-rajongó, esetleg artmozi-függő cinefil.

Chaplin még mindenkinek megvan, Keaton már kevésbé, Harold Lloyd pedig szinte teljesen elfelejtődött mára. A magasművészet-jellegű, montázst és képélményt középpontba helyező némafilmeknél valamivel jobb a helyzet , a Patyomkin páncélosról azok is hallottak már, akik még nem látták, Griffith és Murnau filmjeit és technikáit pedig még mindig tanítják, filmjeik rendszeresen ott vannak a „Minden idők legjobb”-listákon.

Legutóbb A némafilmesre kapták fel a fejüket hang hiányában is a mozilátogatók, de annak is már 5 éve. A fekete-fehér, zongorakíséret vagy komponált dallamok alatt futó, teátrális színészi játékot felvonultató némafilmektől a mai moziba járó többség ódzkodik, ezért azok megmaradtak a cinefilek, film szakos bölcsészek és ínyencek szórakozásának.

Pedig ha félretesszük előítéleteinket, hogy párbeszédek nélkül képtelenség történetet mesélni, drámát bemutatni vagy épp megnevettetni, ma is remek szórakozást találhatunk a némafilmekben – készüljenek azok a filmtörténet kezdetén vagy kuriózum gyanánt néhány éve. Persze, Eizenstein és az orosz montázsiskola nélkül nem beszélhetnénk mai moziról, és jónéhány, lassan 100 éves, korszakalkotó film akad még, amit érdemes pótolni annak, aki kíváncsi hogyan fejlődött a hetedik művészet – ezen a listán viszont nem a jelentős, vagy a legjelentősebb némafilmeket gyűjtöttem össze, hanem azokat, amiket akár ma este is a lejátszóba lehet pattintani, mert filmtörténeti jelentőségük dacára nem fog rajtuk az idő, lekötnek és szórakoztatnak.