Valentin-napra nem feltétlenül remekbe szabott filmekre, mesterművekre vágyik az ember - eleve sokan utálják a kommerciális ünnepek csimborasszóját, de akik nem, és barátjukkal/barátnőjükkel a moziba vagy a képernyők elé vetődnek február 14-én, általában beérik azzal, ha feltűnik néhány szívecske, elcsattan egy csók, vagy valamilyen erotikus jelenetben szépen egymásra talál a két főszereplő; na meg az sem árt ha mindezeken, vagy mindezek mellett nevetni is lehet. Ezt bizonyítja az idei Valentin napi box office induló, a Hogyan legyünk szinglik is, de hasonszőrű versenyző volt A szürke 50 árnyalata, az 50 első randi, a Valentin-nap, vagy épp A randiguru, amik mind ott vannak a február hónap legjobb nyitóhétvégéit produkáló mozik között. Aztán érkezett a Deadpool és mindent megdöntött, középső ujját felmutatva ezeknek a filmeknek...

A kritikusok viszont továbbra is szőrösszívű firkászok, akiknek még az is lehet, hogy szívük sincs; kivéve ha a régmúltba kell visszatekinteni és klasszikusokat szemlézni - gondolhatnánk az alábbi listára tekintve, amin a legjobb kritikusi értékeléssel és átlaggal rendelkező romantikus filmek sorakoznak. A mérce a Rottentomatoes nevű, egyik legnagyobb és legismertebb, kritikákat összegző és nagy kedvvel listázgató oldal volt. Az egyes filmekről megjelent kritikák alapján átlagoló, aztán ezekkel az átlagokkal tovább zsonglőrködő algebrázás után állt össze a lista, ami tökéletes útmutató lehet egy Valentin-napi filmes estéhez ha azt magad töltöd el, vagy ha a párod klasszikus Hollywood-rajongó, esetleg artmozi-függő cinefil.

1. Ez történt az éjszaka

A romantikus filmek talán legveretesebb klasszikusa, ami olyan, mint egy Moliére-színdarab: tökéletesen illeszkedik a korszak kódexbe foglalt erkölcsi rendjéhez, patikamérlegen adagolták a humort és a romantikát is, az egész mégsem mesterkélt vagy mű, inkább bájos és megmosolyogtató. A screwball comedyk, melyekben általában és leegyszerűsítően erőltetett szituációkban ütközik össze a dominánsabb női szereplő a férfiasságáért küzdő erősebbik nem képviselőjével, szintén egyik alapdarabjukat köszönthetik Capra filmjében - ezek a vígjátékok hihetetlenül távol állnak tőlem és szerintem az idő próbáját sem állták ki, mindez viszont nem igaz az Ez történt az éjszakára. A sztori szerint Ellie kedveséhez akar elszökni, akitől apja igyekszi távol tartani őt - így fut bele Peter-be, az újságíróba, akivel először nagyon nem állják egymást, de végül is alkut kötnek: a férfi segít neki eljutni New Yorkba, cserébe kap egy szaftos sztorit amit megírhat. Az azóta rommá koptatott civakodásból-szerelem sablon itt még friss, a film pedig ma is kellemes kikapcsolódás. A Rottentomatoes-on a kritikusok 98%-a szerette a filmet, ezt az eredményt pedig kitudja milyen módon úgy up-to-date-elték hogy a filmre érkező kritikák súlyozásával 108%-os tetszési arány jött ki, jelentsen ez bármit is.

2. Philadelphiai történet

George Cukor filmje szintén az a fajta tipikus klasszikus hollywood-i film, ami kikoptathatatlan a Minden idők- és a Legjobb film-listákról; az Amerikai Filmintézet szerint egyenesen benne van a legjobb 100 amerikai vígjátékban. A kánonban valószínűleg főleg illusztris színészgárdája miatt maradhatott benn - ma már ugyanis eléggé avíttasnak, lassúnak és mesterkéltnek tűnik a film, de Katharine Hepburn, Cary Grant és James Stewart játéka miatt még mindig bőven nézhető. Sőt, ha képesek vagyunk felvenni a ritmusát, ami a mai vígjátékokhoz képest olyan, mintha a felére csökkentettük volna a lejátszási sebességet, még mindig szórakoztató film tud lenni a felső tízezer szerelmi háromszögének civakodása, ami annak idején társadalomkritikai éllel is bírt - ma már viszont alig tudjuk megkülönböztetni a többi, ebben az időben készült romantikus stúdiófilmtől. A kritikusok és esztéták azonban nem felejtik és nem keverik össze mással a filmet, ami 100%-s eredeti átlag mellett egy 107%-os súlyozott score-t eredményezett.

3. Római vakáció

Audrey Hepburn-t akkor is öröm lenne nézni, ha a telefonkönyvet olvasná fel a kamerába nézve, fehér háttér előtt. Ebben a filmben viszont bájos és magával ragadó, remek párbeszédei vannak, a háttér maga Róma, a partnere meg Gregory Peck. William Wyler filmje máig fennmaradó klasszikus, ami soha nem tudott kedvencemmé válni, de bármikor láttam, jól szórakoztam rajta. Igazi könnyed, könnyen fogyasztható romantikus vígjáték ami igazából sem romantikus filmként, sem vígjátékként nem állná a toppon önmagában, de a helyszín, a szereplők, meg ez a műfajhibrid olyan szerencsés módon állt össze, hogy valahogy minden klappol. 98%-os eredetileg több mint 105% az átlaga súlyozva.

4. Annie Hall

Nem tudom úgy megnézni az Annie Hall-t hogy ne fedeznék fel benne valami olyan poént, rendezői megoldást vagy kikacsintást, amit addig nem, vagy hogy ne választanék minden alkalommal új kedvenc poént és jelenetet. Volt már a kedvenc romantikus filmem és a kedvenc vígjátékom is, külön-külön, de pár ezer ember van még így ezzel, és hát a kritikusok is imádták a filmet. Az Oscart is elhozta a Star Wars elől, az oldalon pedig 98%-os átlagot zsákolt be, ami súlyozva máris 104%-ra ugrik.

5. The Lady Eve

Ez a kevésbé ismert screwball vígjáték az Aranypolgárral egy évben versenyzett az Oscarért - csak míg Orson Welles filmje a főbb kategóriákban maradt alul nagy esélyesként például a Hová lettél drága völgyünk-kel szemben, addig Preston Sturges filmjét csak a Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában jelölték. A The Lady Eve-ben egy össze nem illő pár találja meg mégis összeillőségét egy óceánjáró fedélzetén - a pár egyik tagja a Kettős kárigényből ismerős Barbara Stanwyck, a másik Henry Fonda, akire sokkal többen emlékeznek az Érik a gyümölcs-ből vagy a 12 dühös emberből. Két remek színészről van tehát szó, a film pedig pont miattuk működik - emelik ki a kritikusok, akik 100%-os értékelését a súlyozás 104% fölé viszi.

6. Nagyvárosi fények

Chaplin-t lehetetlen bármiféle filmtörténeti toplistából kihagyni, én se tudtam, amikor a legjobb filmes poénokat összegeztem, és íme, a romantikus filmek között is helyet követel magának a Csavargó és a vak virágáruslány történetével. A Nagyvárosi fények talán kevésbé vicces, mint mondjuk az Aranyláz, de romantikus bája és naivitása ezt bőven ellensúlyozza. 98%-os átlaggal rendelkezik, a listán pedig 104%-os súlyozott átlaggal szerepel.

7. Saroküzlet

Ernst Lubitsch romantikus vígjátékai iskolát teremtettek Hollywoodban a 40-es években; virtuóz módon vegyítette a komédiát a romantikus jelenetekkel. A már akkor is szorgosan ügyködő PR-osok Lubitsch touch-ként kezdték el promotálni filmjeit, a direktor kézjegyéből brandet építve. Ez a Lubitsch-érintés Billy Wilder szerint egy szuper vicc elegáns prezentálása, olyasmi, mint amikor a rendező filmjeiben egy poén után jót nevetünk, és elégedettek vagyunk, ám ebben a pillanatban váratlanul érkezik még egy vicc, még egy geg, valami váratlan megoldás, megkoronázva az előbbi nevetést.
A Saroküzlet nemcsak ennek a rendezői fogásnak az egyik legjobb példája, de Lubitsch talán legjobb filmje (igen, a Ninocskától is jobb), és minden idők egyik legszerethetőbb romantikus komédiája. A történet Budapesten játszódik, ami a szereplőivel és poénjaival együtt soha nem volt még ennyire szofisztikált, előkelő, és szerethető. Ilyen modorban peregnek ugyanis az üzletben bonyolódó szerelmi civakodások, máig élő, pergő ritmusban, friss párbeszédekkel, minden téren élvezhető módon. 100%-os átlaggal, 103%-os korrigált átlaggal bír.

8. Párducbébi

A Párducbébiben nagyjából összegződik, mit nem szeretek a fentebb már citált screwball comedykben - ez az a film a klasszikus Hollywoodból, ami szintén bennragadt a filmes kánonban, de nem csak hogy nem állta ki az idő próbáját, de konkrétan poros és dohos, egyes pillanataiban kifejezetten idegesítő. Persze megértem hogy sokan odavannak a Katharine Hepburn-Cary Grant párostól, de itt szerintem még ők is haloványak és feledtetőek, a jelenetek szinte adhoc módon követik egymást, a poén pedig folyamatosan jön és jön, de soha nem érkezik meg. A 95%-os, 103%-ig korrigált átlagát tekintve lehet, hogy véleményemmel magam vagyok, no de sebaj.

9. Manhattan

A Manhattan legtöbbünknél az Annie Hall kistestvéreként maradt meg a filmes emlékezetben - Woody Allen filmje persze önmagában is megérdemelné a filmtörténetiség jogát. Igaz, kevesebb benne az újítás, a meglepő rendezői megoldást - ellentétben romantikus aspektusában talán még az Annie Hall-nál is erősebb, nem beszélve fekete-fehér képeiről. 98%-os átlaga súlyozva 102%-ot ér.

10. A herceg menyasszonya

A filmtörténet egyik legaranyosabb meséje pont annyira önreflexív és ironikus, mint amennyire szívmelengető - én inkább vígjátékként emlékszek vissza rá, Inigo Montoya figurája pedig egyike a filmtörténet legemlékezetesebbjeinek, de persze romantikus oldala is értékelendő Rob Reiner filmjének. Akinek elege van a mai egykaptafa romkomokból, és az eddigi klasszikusok sem kötik le, akkor járnak a legjobban, ha ezt a filmet választják Valentin-napra. A kritikusok 97%-a is ezt gondolta, súlyozva ez 102%-ot jelent.