Fejműves blog

Némafilmek, amelyek ma is nézhetőek és szórakoztatóak

2016. február 09. - AdamTaylor

Chaplin még mindenkinek megvan, Keaton már kevésbé, Harold Lloyd pedig szinte teljesen elfelejtődött mára. A magasművészet-jellegű, montázst és képélményt középpontba helyező némafilmeknél valamivel jobb a helyzet , a Patyomkin páncélosról azok is hallottak már, akik még nem látták, Griffith és Murnau filmjeit és technikáit pedig még mindig tanítják, filmjeik rendszeresen ott vannak a „Minden idők legjobb”-listákon.

Legutóbb A némafilmesre kapták fel a fejüket hang hiányában is a mozilátogatók, de annak is már 5 éve. A fekete-fehér, zongorakíséret vagy komponált dallamok alatt futó, teátrális színészi játékot felvonultató némafilmektől a mai moziba járó többség ódzkodik, ezért azok megmaradtak a cinefilek, film szakos bölcsészek és ínyencek szórakozásának.

Pedig ha félretesszük előítéleteinket, hogy párbeszédek nélkül képtelenség történetet mesélni, drámát bemutatni vagy épp megnevettetni, ma is remek szórakozást találhatunk a némafilmekben – készüljenek azok a filmtörténet kezdetén vagy kuriózum gyanánt néhány éve. Persze, Eizenstein és az orosz montázsiskola nélkül nem beszélhetnénk mai moziról, és jónéhány, lassan 100 éves, korszakalkotó film akad még, amit érdemes pótolni annak, aki kíváncsi hogyan fejlődött a hetedik művészet – ezen a listán viszont nem a jelentős, vagy a legjelentősebb némafilmeket gyűjtöttem össze, hanem azokat, amiket akár ma este is a lejátszóba lehet pattintani, mert filmtörténeti jelentőségük dacára nem fog rajtuk az idő, lekötnek és szórakoztatnak.

shh-make-yourself-silent-film-character-for-halloween_w654.jpg

  1. Aranyláz (Charlie Chaplin, 1925)

 Chaplin megkerülhetetlen, korszakos zseni, aki képes volt a hangosfilm megjelenése után is fennmaradni és olyan filmeket csinálni, mint A diktátor, vagy az Egy király New Yorkban. Egy rakás némafilmjét ide lehetne citálni, mert ő az, akinek humora nem kopott – persze, fel kell venni a slapstick filmjei ritmusát, de ha ráfűzünk, konkrétan könnyesre lehet röhögni magunkat filmjein. Nekem a Nagyvárosi fényeken kívül az Aranyláz a kedvencem, és talán ez a filmje tűnik fel a legtöbb Legjobb film-listán. A XIX. századi Alaszkában szerencséjét kereső szerencsétlen figura története egyszerre vicces és szívmelengető, poénjaira ma is úgy emlékszünk, mint amelyek a mai modern komédia kialakulásához is hozzájárultak. Mert hát, mint tudjuk, minden visszavezethető Chaplinhez.

 the-gold-rush.jpg

 

  1. Dr. Caligari (Robert Wiene, 1920)

A német expresszionizmus kirakatdarabja a horror műfaj egyik alapműve, szintén rendszeresen feltűnik mindenféle toplistán. Az őrült hipnotizőr, Dr. Caligary története kizárólag festett díszletek között játszódik, ami egy nagyon speciális, szorongásos-rémálom trippet eredményez, ahol a valóság összemosódik a képzelettel, az épelméjű az őrülttel. Siegfried Kracauer filmesztéta és filmtörténész híres könyvében Dr. Caligary elnyomó figurájától egészen Hitlerig vezeti le a német néplélek filmi reprezentációját.

 

  1. Az utolsó ember (F.W. Murnau, 1924)

Murnau időtlen drámájában egy idős szállodai portás tündöklését és bukását mutatja be – nemcsak párbeszédek, de inzertek, azaz feliratok nélkül. A társadalom megbecsült tagjából gyökérvesztett munkanélkülivé váló figurát Emil Jannings alakítja – a filmben persze vannak ma is elismerésre méltó képek és montázsok, de az egész film rajta áll vagy bukik, hiszen szinte a játékidő teljes hosszában rá koncentrál a kamera. Ő pedig olyan zseniálisan játszik, annyira átélhetővé teszi a drámát, hogy nincs szükség semmiféle feliratra, hangra vagy párbeszédre; teljesen elveszünk a történetben és az alakjában.

 

  1. Szent Johanna - Jeanne D'Arc (Carl Theodor Dreyer, 1928)

Dreyer klasszikusa máig hatásos, de embert próbáló darab, és ehhez semmi köze hangnélküliségének. Jeanne D'Arc történetének egyik legismertebb feldolgozása napjainkban is inkább Cannes-ban vagy Velencében versenyezne, mint a mozipénztáraknál; habár a Saul fia is örvendetes módon több mint 100 ezer embert terelt a moziba, tehát ki tudja. A két film egyébként technikájában némiképp rokonítható egymással: Nemes László művében Saul arcára koncentrál a kamera a teljes játékidőben, minden más pedig csak a háttér; Dreyernél pedig ugyanígy a szereplők arcán és mimikáján szánkázik keresztül a történet, és itt történik a dráma. Az orléans-i szüzet Maria Falconetti alakítja egészen hátborzongató beleéléssel - teljesen eggyé vált a szereppel. Az egész életében mentális betegségekkel küzdő Falconetti a Szent Johanna után még producerként szerepet vállalt néhány könnyed színpadi komédiában, a II. világháború kitörésekor Svájcba majd Argentínába menekült. Amerikában lett öngyilkos, újabb filmekben nem szerepelt már.

jeandarc.jpg

 

  1. Felhőkarcoló szerelem (Fred C. Newmeyer, Sam Taylor, 1923)

Harold Lloyd a némafilm korszak egyik legnagyobb sztárja volt; nem volt akkora zseni mint Chaplin, és figurája, színészi játéka sem éri el Buster Keaton nagyságát, de valahol kettejük után a dobogó legalsó fokát foglalja el a slapstick-sztárok sorában. A Felhőkarcoló szerelem talán a legismertebb, az Öcskössel együtt pedig legjobb filmje is, amelyben természetesen egy kissé szerencsétlen mindennapi hőst alakít, aki New Yorkban próbálna szerencsét, de sehogy sem jön össze neki. Áruházi munkájával nem igazán tud kitörni, ezért rábeszéli barátját, másszon fel a felhőkarcolóra, ő pedig majd megmenti - ezzel pedig pénzt és elismerést gyűjt be. A tervbe hiba csúszik, és végül kénytelen lesz ő maga brillírozni a magasban. Lloyd pár évvel a film előtt egy balesetben elvesztette két ujját, ami miatt kénytelen volt több filmjében fehér kesztyűt viselni, hogy elfedje a szerencsétlenség nyomait - a Felhőkarcoló szerelemben mégis ő hajtotta végre a kaszkadőrmutatványokat. Az épületen mászó-függő Lloyd figurája ikonikus mozitörténeti pillanattá vált, megidéződik a Stallone-féle Oscar-ban ide, de például Brown doki is a Lloyd felé való tisztelgés és kikacsintás miatt lóg úgy a Vissza a jövőben című filmben az óratoronyról, ahogy.

 safetylast.png

  1. A generális (Buster Keaton, Clyde Bruckman, 1926)

Keaton és Generális nevű mozdonyának fogócskája szintén bekerült minden idők legjobb filmes viccei közé, és nem kevésbé legendás mint Lloyd és a felhőkarcoló tánca. Keaton is maga végezte a kaszkadőrgyakorlatokat, a jelenetsorok pedig több közelmúltbeli filmben is megidéződnek - igazi klasszikusról van szó, na. Ez persze magában még nem jeletené azt, hogy ma is érdemes megnézni a filmet, pedig de, nagyon is. Az egy dolog, hogy az akciójelenetek mai napig látványosak és izgalmasak - egy mai nézőt nem feltétlen kell hogy érdekeljen a majdnem 100 évvel ezelőtti technika. Viszont a poénok ugyanúgy ülnek, mint a film bemutatásakor. Nem lehet nem megszeretne Johnny Gray figuráját, amint minden akadályt faarccal vesz, és ugrik is a következő adagért. A generálisnál pergőbb és szórakoztatóbb akcióvígjátékot ma is keveset találhatunk. Bónusz: a film kellékeit és a vonat romjait a stáb a forgatás helyszínén felejtette Oregonban, azok pedig évekig turistaattrakciónak számítottak, míg a II. világháború alatt el nem szállították őket. Egyes darabok és alkatrészek a szóbeszéd szerint viszont még mindig fellelhetőek a környéken.

 

  1. Metropolis (Fritz Lang, 1927)

A sci-fi, a thriller és a fantasy is egyik szülőatyját köszönheti Fritz Lang-ban, a Metropolisnál többet idézett filmet pedig keveset tudnánk mondani a filmtörténetből. Az utópisztikus Metropolisban játszódó film minden téren magával ragadó: a látvány első osztályú, a történet izgalmas és érdekes, egy-egy jelenettől pedig konkrétan ma is borsódzik az ember háta. Az inflációt is beleszámítva egyébként ez minden idők legdrágább nem amerikai filmje. Lang mozijának eredeti kópiája is kalandos utat járt be, az 1927-es bemutató után néhány jelenetet úgy kivágtak, hogy azokat azóta sem lelik sehol, 2008-ban viszont Argentínából előkerült egy körülbelül 30 perccel hosszabb 16 mm-es változat, ezt 2010-ben mutatták be.

 

  1. Virradat (F.W. Murnau, 1927)

Az első és mindmáig egyetlen, művészi jellegű Legjobb film - Oscarjával jutalmazott mozi; ezt még az 1929-es legelső díjátadón kapta Murnau filmje. Ugyanezen az átadón "sima" Legjobb film-díjat kapott a Szárnyak című film, majd a művészi kategóriát gyorsan be is szűntették, és maradt a mezei Legjobb film-díjazás; a Golden Globe még mindig kitart, náluk különválasztják a drámákat és a vígjátékokat/musicaleket.

A Virradat igazi, régi vágású, klasszikus romantikus melodráma, amelyben az érzések és érzelmek annyira univerzálisak, és mindezeket a színészek olyan átéléssel hozzák, hogy valóban nincs szükség beszédre. A sztori szerint egy városi nő elcsábít egy vidéki fiút, és rá akarja venni, hogy az ölje meg a feleségét - de a jó végül diadalmaskodik. Ebből ma már valószínűleg Woody Allen rendezne krimit pattogó dialógusokkal; Murnau ehelyett gyönyörű képeket komponált, és azokkal mesélt. A Virradat olyan mint egy régi, klasszikus festmény: mindenki tudja, mit várjon tőle, nem kell megfejteni, mert tálcán kínálja a magát; mégis egyszerűen jó és megnyugtató nézni és elveszni benne.

 sunrise.jpg

  1. Hulot úr nyaral (Jacques Tati, 1953)

Jacques Tati Chaplin kései utódjaként hozta létre Hulot csetlő-botló figuráját, és készített olyan némafilm-vígjátékot 1953-ban, ami bármikor elment volna a negyeddolláros mozikban is az évszázad elején. Nekem kissé túl klasszicizáló és néhol erőltetett Hulot figurája és a poénok is, viszont Tati-t heveny rajongás fogadja filmítészi körökben, és filmjei minden probléma nélkül fogyaszthatóak ma is.

 

  1. Az operaház fantomja (Rupert Julian, 1925)

Természetesen az Universal klasszikus horrorjai sem maradhatnak ki egy ilyen listáról - szerintem Az operaház fantomja hat ezek közül máig is a legfrissebbnek; jóllehet a Frankenstein klasszikusabb és a filmes kánonnak is megbecsültebb tagja.
Julian filmje viszont ma is úgy hat, mint egy jól sikerült B-horror; ez a kifejezés 1925-ben viszont még nem létezett. Lon Chaney fantomként ma is dermesztő, a sztori szinte végig feszes és izgalmas, és a látványra sem lehet panasz; remek és könnyed szórakozás.

 phantom.jpg

+1 A némafilmes (Michael Hazanavicius, 2011)

A filmélményt persze fokozza, ha rendelkezünk némi némafilmes filmismerettel - például megnézzük az ezen a lstán szereplő filmeket -, de Hazanavicius filmje mindezek nélkül is az utóbbi évek egyik legjobbja: szívmelengető, vicces és drámai, a szereplők pedig az Oscar-nyertes Jean Dujardin-tól kezdve Uggie-n a kutyán át a gyönyörű Bérénice Bejo-ig zseniálisak. Önmagában is tökéletesen megállja a helyét, ha pedig hozzáadjuk ezt a fajta intelligens nosztalgikus fejhajtást a mozi egyik legkülönlegesebb korszaka irányába, tényleg időtlenné válik A némafilmes.

-the-artist-is-tipped-for-007.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://fejmuves.blog.hu/api/trackback/id/tr528373388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

arsenal71 2016.02.09. 16:04:24

Nosferatu. De úgy gondolom, szinte mindent megcsináltak már fekete-fehérben. Színesben nem jobbak, csak színesebbek.

szepipiktor 2016.02.09. 16:14:58

Remek kis lista!
Nekem értelemszerűen abszolút 1: Metropolis
Aztán Chaplintől mondhatnám, hogy a Diktátor, de az ugye az első hangosfilmje, így természetesen a Modern Idők a második, majd az Aranyláz, aztán a többi, sok orosz-szovjet klasszikussal a csapatban.

2016.02.09. 17:09:13

Az utolsó ember főszereplője nem Janning, hanem Jannings.

Sith Lord 2016.02.09. 20:44:07

Ha már bevetted +1nek a Némafilmest, ajánlanék pár szöveg nélküli ínyencséget én is a nem túl régmúltból.

Call of Cthulhu (2005) - Ez a leghagyományosabb stílusú, tisztelgés a régiek felé. Imádom.

La Antena (2007) - Ebben ugyan valaki tud beszélni (bár titkolja), de egy roppant egyedi és nagyon érdekesen megvalósított mû. Mindenképp ajánlom mindenkinek, aki szereti a különlegeset.

Begotten (1990) - Még senkivel nem találkoztam akinek rajtam kívül tetszett volna. Mondjuk elég nehéz falat, az biztos. Én is úgy szoktam csak újrázni, hogy lehalkítom a zenéjét, és berakok alá valami jó kis dark ambientet.

I Woke Up Early the Day I Died (1998) - Ez a színessége miatt kicsit elüt a többitôl, de megkockáztatom hogy a világ egyik legjobb filmje.

Szerettem volna trailereket linkelni, de a hülye tablet kiakadt tôle. Mondjuk nem is baj, nem igazán hozták volna meg a kedveteket hozzájuk. A La Antena-ra azért rákereshettek youtube-on.

AdamTaylor 2016.02.09. 23:09:18

@Sith Lord: Nagyon jó kis lista, van amiről nem hallottam még, úgyhogy köszönöm!
süti beállítások módosítása