Bár óriási meglepetések az Oscar-jelöltek kihirdetésekor általában már nem érik az embert, az Akadémia egy-egy váratlan húzással vagy célzás jellegű jelöléssel szereti megkülönböztetni magát a popularista Golden Globe-tól és a mindenféle körökbe gyülekező kritikusoktól. Egy időben programszerűen jelöltek kezdő, fiatal színészeket és színésznőket (2004: Keisha Castle-Hughes, A bálnalovas; 2005: Catalina Sandino Moreno, Üdvözlégy Mária, kegyelettel teljes…; 2007: Abigail Breslin, A család kicsi kincse; 2008: Saoirse Ronan, Vágy és vezeklés; 2013: Quvenzhané Wallis, A messzi dél vadjai), de idén ez a tradíció nem folytatódott; egy ilyen kaotikus díjszezonban várható volt, hogy a mindegyik kategóriára jellemző 2-3 biztos befutó mellé csak jól marketingelt és megfelelő mértékben futtatott arcok és filmek érhetnek oda. És ők sem mind – épp ezért idén talán a szokásosnál is több a hiányzó. A stúdiók is megérezték ugyanis, hogy még a főbb kategóriákban sincs minden lefutva, ami pedig az évnek ebben a szakaszában nem jellemző – és nyakra-főre álltak elő az újabb jelöltekkel.
A végén aztán visszaállt a világ rendje, a legbiztosabbnak tűnő indulók valahogy bezsákolták a jelölést, óriási meglepetések pedig nem születtek. A Variety is csak néhány, haloványabb meglepetést és reménysugarat tudott csokorba gyűjteni. Sokkal nagyobbat szólt viszont az elégedetlenkedő cikkük, amiben azt taglalják, hogy lehet, hogy ebben a fekete filmbeli teljesítményekben kiemelkedően erős évben végül egy fekete színész vagy rendező sem kapott jelölést.
Az itt következő 10 jelöltet mindenféle nem- és fajbeli megkülönböztetéstől mentesen gyűjtöttem össze; akadt köztük jelölésre esélyes, de végül kimaradó, és titkos favorit is, akinek szintén nem jött össze a bravúr.
- Ridley Scott – Mentőexpedíció
Az Oscar-jelöltek kihirdetése előtt hónapokkal, még valamikor a kritikus díjak hajnalán volt már elméleti Oscar-díjas a Mentőexpedíció és Matt Damon is, Ridley Scottal egyetemben. Előbbieknek elviekben még van sanszuk, de olyannyira kevés, hogy a három közül a rendezői díjra volt előzetesen a legtöbb esély. Scott mégis kimaradt, ami nem csak magában meglepetés, de filmje erejét és esélyeit is jócskán csökkenti.
- Jason Segel – End of the Tour
Segel, aki az ilyen szerepekkel lassan kimászik az „Így jártam anyátokkal Marshall-ja” gúnyájából, több mint egy tucat kritikusi jelölést és 3 díjat is nyert – mégis inkább titkos esélyesként emlegették, mint betonbiztos jelöltként. Átalakulása a depressziós, később öngyilkos írózsenivé igazi, aprólékosan kidolgozott színészi munka. A David Foster Wallace Rolling Stone-interjújáról szóló, szinte kizárólag beszélgetésekből álló film nemcsak két elme kreatív összeütközése, de zseniális színészi párviadal is.
- Johnny Depp – Fekete mise
Talán a hurráhangulat volt túl optimista, talán csak a film sikerült gyengébben mint várták, mindenesetre Johnny Depp idén sem válik Oscar-díjas színésszé. Erre egyébként is kevés esélye lett volna, jelöltként viszont ott volt abban a mondjuk 10 nevet számláló kalapban, amiből a végső ötöt választották ki. Lehetséges, hogy egyetlen villanás nem volt elég az utóbb pár év borzalmas ripacskodásainak elfeledtetéséhez – és az sem hiszem hogy segített, hogy a Fekete mise egy évben került moziba a Mortdecai-jal.
- Paul Dano – Love&Mery
Dano-t, olyanokkal egyetemben mint Emile Hirsch vagy épp Daniel Brühl, generációja egyik legteheségesebb színészének tartom; mindhárman szinte folyamatosan ott vannak tűzközelbe, díjnyertes filmekben remekelnek, de az Oscar-jelölés kapuját valahogy soha nem sikerül áttörniük. Dano pedig már rég meg kellett volna kapnia minimum jelöléseit, olyan filmekkel mint A család kicsi kincse, a Vérző olaj, vagy épp a Fogságban. A Love&Mercy neve nem forgott olyan jól díjkörökben, mint ezeké, de Dano alakítását, mint a Beach Boy frontember Bryan Wilson mindenki dicsérte és a legjobbak közé sorolta.
- Michael Caine – Ifjúság
Az Ifjúságtól úgy általában több jelölést reméltek a legtöbben – egyedül a Caine alakította Maestro híres „Simple Song #3”-ját jelölték, mint legjobb dalt. A színészt egyébként már 6-szor jelölték és két díjat is kapott, mindkettőt a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában (Hannah és nővérei, Árvák hercege)
- Straight Outta Compton
A legendás N.W.A.-ről szóló biopic nem épp a díjszezonra készült, ám nemcsak hogy óriási anyagi siker lett, de a kritikusok is odáig voltak az egyébként valóban remek filmért. Kapott hát egy remek kis kampányt, megdobták néhány díjjal és jelöléssel, és máris ott állt a többszörös Oscar-jelölés kapujában; nem csoda, hogy egyetlen jelölése a forgatókönyvért elég nagy pofon az alkotóknak és a stúdiónak is. SGA, AFI és National Board of Review jelölésekkel a Legjobb filmek közé várták, és a vágó, az operatőr, és a színészek is reménykedhettek; főleg O’Shea Jackson Jr. aki az életben is hihetetlenül markáns Ice Cube-ot olyan zseniálisan hozza, hogy ellenőriznem kellett, a rapper nem-e magát játssza a filmben. Ha a fentebb taglalt támogassuk a kezdő színészeket-hagyomány folytatódik, valószínűleg Oscarra is jelölték volna.
- Will Smith – Concussion
Nem is olyan régen Smith neve egyet jelentett a 100 millió feletti bevétellel és a biztos sikerrel. Aztán érkezett például a Föld után, Smith pedig máris az Aranymálna Megváltás-díjáért van harcban, amiért a legtöbbek szerint borzalmas scifi után a Concussion orvosaként visszaszerezte jóhírét. Oscar-jelölést mégse hozott neki a szerep, amiben egyesek szerint karrierje legjobbját hozza. Eddig két Oscarra jelölték (A boldogság nyomában; Ali)
- Kristen Stewart – Sils Maria felhői
Az Alkonyat sztárjáról sem sokan gondolták volna, hogy valós esélyekkel vág neki bármiféle díjszezonnak. Pedig először talán még az Adventureland-del bizonyította, hogy képes manír nélkül, természetes eszközökkel, remek kisugárzással színészkedni és egyszerű figurákat élettel megtölteni. Ezzel a szerepével első amerikaiként nyerte meg a francia Oscarnak számító Cesar-díjat, és még egy rakás egyéb elismerést és nominációt kapott. Az Akadémia viszont még nem hajlandó komolyan venni őt.
- Beasts of No Nation
Annak idején bombaként robbant a hír, hogy immár nemcsak a sorozatok, de a filmek között is komolyan kell venni a Netflixet – és hogy mekkorát fog majd szólni, ha az Oscart is egy olyan film nyeri, ami nem hagyományos stúdió berkein belül készült. Aztán ezek a hangok lassan elhaltak, és maradt Idris Elba, aki például Golden Globe-jelölést is kapott szerepéért. Smith és a Compton mellett az ő mellőzése is bizonyítja a faji egyenlőtlenséget a jelöléseken belül.
- Aljas nyolcas
A később rajtoló nagyágyúk közül érezhető volt, hogy valaki bukni fog – a Visszatérő a legtöbb jelöléssel egyértelműen betalált, Tarantino filmje mellett viszont nagyrészt elmentek az Akadémia tagjai. Morricone zenéje, az operatőri munka és Jennifer Jason Leigh kaptak végül nominációt, míg Tarantino nem lesz ott jelöltként sem mint rendező, sem mint forgatókönyvíró, és a film is hiányzik a fő kategóriában – nem is beszélve Walton Goggins-ról, akinek a színészek közül talán a legnagyobb volt a sansza.
+1 Star Wars – Az ébredő erő
Talán kicsit túl későn nyitott Oscar-szempontból – de tényleg ennyi miatt maradt volna ki a fő kategóriákból? 5 jelölésével, melyek mindegyike a technikai jellegű, még így is ott van a legtöbb nominációt begyűjtők között, de a nemsokára minden idők legtöbb bevételével rendelkező filmjétől a legtöbben többet vártunk. Az első Star Wars 6 Oscart nyert és 1978-ban valóban a Legjobb film díjáért versenyzett – de például az Avatar is jelölést kapott a fő kategóriában, és nem sokkal maradt le A bombák földje mögött. Tehát igen, óriási bevétellel és kritikai sikerrel olyan popkulturális bombának is esélye van a nagyobb díjakra, mint a Star Wars. Ezúttal mégse sikerült.
