Emma Donoghue saját regényéből írt forgatókönyvet a szobában nevelkedő kisfúról, aki előtt 5 évesen kitárul a világ; Crystal Moselle pedig dokumentumfilmet forgatott egy csapat kamaszról, akiket Tarantino-hősök és Batman neveltek, amíg kicsi nem lett számukra ez a világ - variációk egy témára.

Ebben a cikkben szedtem össze az elmúlt 10 év 15 elfeledett vígjátékát, melynek az volt a célja, hogy visszaemlékezzünk olyan filmekre, amikre nem szokás visszaemlékezni.

Ezúttal pont az ellentétéről van szó. A Vulture igyekezett összeszedni a filmtörténet legviccesebb pillanatait, ahogy ők írják, azt a 100 viccet, amelyek a modern komédiát alakították. Az ambíciózus vállalkozás meglehetősen szabadon értelmezte a vicc szót, egysorosok, beszólások és jelenetek is belefértek, a Marx testvérektől a Simpson családon át Amy Schumerig. Pythonékat például viszont hiába keressük a listán, hiszen az csak az amerikaiakra koncentrál. Filmek, sorozatok, standup-felvételek és showműsorok is bekerültek a válogatásba.

A 100-as lista a fenti linken érthető el, én 20-at válogattam ki belőle.

Többek között az Entertainment Weekly adta közzé a Harris Poll jelentését, miszerint megvan, kik Amerika kedvenc színészei és színésznői idén.
Mi, itt Magyarországon nemcsak a filmeket, de a pletykákat, cikkeket és jelentéseket is legtöbbször csak sokszorosan megszűrten és válogatott formában kapjuk meg – de még így sem lephet meg senkit a végeredmény. A győztes ugyanis Tom Hanks lett, akit, legyünk őszinték, tényleg egyszerűen nincs miért utálni. Nemcsak remek színész, de igazi jófej hollywoodi arcnak is tűnik, aki instagrammján naplót vezet a mindenfelé talált páratlan kesztyűkről, és Magyarországról is tök jó véleménye volt, mikor itt járt. Blockbusterekben és kisebb filmekben is láthattuk számtalanszor, akció- és kalandsztárként ugyanúgy megállja a helyét mint komikusként és drámai színészként.

A Harris poll alább olvasható listája egy teljesen sztenderd felmérés eredményeként jött ki, amit 2014 December 9 és 14 között végeztek el 2252 felnőtt résztvevő segítségével. A résztvevőket mindenféle demográfiai arányszámok segítségével súlyozták is – akit érdekel a metodológia, vagy további táblázatokat böngészne ehhez kapcsolódóan, az ITT megteheti. Most pedig következzen Amerika 10 legkedveltebb színésze és színésznője.

A Blink182 segített át a tinédzserkoromon.

Úgy sejtem több tucat darkos hátterű, önvallomásos blogkezdemény indult hasonlóan a magyar internet hajnalán – ez a blog nem ilyen. De muszáj volt elgondolkodnom, hogyan is találkoztam először azzal a zenekarral, amely egy cseppet sem hivatalos felmérés szerint hivatalosan a legpunkabb zenekar. Evör. És ha nem vagyok vájtfülű, mint amennyire tényleg nem vagyok, és jobban belegondolok, amennyire vicces, annyira igaz is ez az állítás. Nem tudok és nem is akarok elfogulatlanul írni a Blink182-ről, ami nekem a kapudrogot jelentette mindenféle punk meg rockegyütteshez. Az AV Club cikke szerint azért ők a legpunkabb zenekar, mert az ide tartozó playlisteken ők tűnnek fel legtöbbször. Tehát a Spotify-t használók körében – ami tudvalevőleg mindenkit és az egész világot jelenti – a Blink182 egyenlő a punkkal. Nálam meg a gyerekkorral. Bocsánat, tinédzserkorral. Meg a tinivígjátékokkal.

Idén Oscar-téren minden Leonardo DiCaprio-ról szól – egyrészt rendhagyó módon több kategória (Legjobb film, Legjobb férfi és nő mellékszereplő) is még nyitottnak tekinthető, másrészt Leo a lentebb is felsorolt tipikus színészi Oscar-jelölés egyik fajtájának legeklatánsabb példája.

Ha már egyébként Leo: A visszatérő főszerepéért idén a díjra legesélyesebb férfi főszereplő jelölt DiCaprio-t az ideivel együtt 6-szor jelölték Oscarra, ebből 5-ször színészi díjra (jelölt volt a Wall Sreet farkasa producereként is) – ez bár egyébként soknak számít, de bőven láttunk már a történelemben ettől több jelölést, sőt, ettől többször jelölt, ám díj nélküli színészt is. Leo néhány valóban remekül sikerült szerep után az interneten vált szupersztárrá és elsődleges Oscar-esélyessé – és egyébként Oscar-hajhásszá is. Elfogult és még elfogultak mémek sora született róla és Oscartalanságáról, ő pedig egyre több és több olyan szerepet vállalt, ami miatt reménykedhetett, hogy végre elhozza a díjat.
Sajnos viszont hiába a remek szerepek, minden évben akadt valaki, aki az Akadémia szerint (is) jobb volt. Én például karrierje legjobbjának a Véres gyémánt-beli játékát tartom, ekkor, 2007-ben oda is adtam volna neki az Oscart Forest Whitaker ellenében. A következő remek, jelölt alakítása a sorrendben a Gilbert Grape, ekkor viszont még csak 20 éves volt, így könnyen legyinthettek rá a szavazók – Tommy Lee Jones nyert A szökevényért; mondjuk az elképesztően hatásos Ralph Fiennes (Schindler listája) helyett. Az Aviátor évében érkezett Jamie Foxx, aki egy egyébként feledhető biopic-ben remekelt; a Wall Street farkasáért a jelölést pedig tényleg csak a közönség és a széleskörű rajongás hozta meg neki, szakmai értelemben nem volt esélye a díjra.

Ezek tehát Leonardo DiCaprio jelölései, melyek több lenti kategóriába is beférnek. Lássuk!

A szakszervezetek a Golden Globe-bal ellentétben   valóban jó Oscar-előrejelzőnek számítanak, hiszen sokan vannak, amerikaiak, és hasonlóan szavaznak, mint az Akadémia tagjai.

Most a producerek díjaztak, a PGA Awards nyerteseit pedig a Tovább után olvashatjátok

 Magyarország 1965 óta minden évben nevez filmet a Legjobb idegennyelvű film Oscar-díjára; ettől hosszabb töretlen nevezés-szériája csak Franciaországnak van. A franciák csak ebben a kategóriában 12-szer nyertek (ezek kívül van rendezői, színészi, dokumentumfilmes, sőt, A némafilmes óta Legjobb film-győztesük is); mi nyerni egyszer tudtunk Szabó István Mephistójával, ezen kívül még nyolcszor jelöltek magyar filmet Oscarra.

A Saul fia előtt legutóbb Szabó István Hanussenét jelölték 1988-ban – a díjat akkor a dán Hódító Pelle vitte el. A két jelölés közötti 26 évben próbálkoztunk drámával, vígjátékkal, elsőfilmmel, és rendezőlegendák alkotásaival is, siker nélkül. Lássunk most 8 filmet, akik mégis eséllyel indultak a nominációért.

Nehéz a vígjátékok elé bármiféle épkézláb bevezetőt írni, hiszen annyira nagy merítésű, sokrétű műfajról van szó – aminek a lényege mégis baromi könnyen megfogható. Persze, lehetne ilyenekkel dobálózni hogy ritkán jelölik őket Oscarra és az év végi, meg egyéb összesítő toplistákon sem tűnnek fel gyakran – viszont óriási pénzeket hoznak, és elképesztő mennyiségű film készül ebben a műfajban.

Ebben a posztban olyan filmekről, olyan vígjátékokról lesz szó, amik többnyire a könnyed szórakoztatást tűzték zászlajukra. Olyan filmekről, amiket lehet, hogy a kritikusok sem szerettek, vagy épp a mozikasszákat sem robbantották fel; amelyekbe bármelyik hétvégén beleütközhetünk a tévében kapcsolgatás közben. Visszaemlékezés elfeledett, vagy soha nem is jegyzett vígjátékokra, amikre nem szokás visszaemlékezni. Viszont mindegyik könnyen fogyasztható, fájdalommentes és instant szórakozás - ami legalább ilyen könnyen és gyorsan távozik is a szervezetből. Akad köztük coming of age-sztori, horror- és tinivígjáték is.